ez valami hihetetlen kínzás. nagyon-nagyon durva. már véresre kapartam az arcomat.

ennyire...nem....áááá....teljesen kikészültem.

inkább nem is mondok semmit, mert még tart...

Másnap reggel: na a 4. szünet utáni első leosztásban csak kivégeztem magam, de komolyan mondom tökre örültem. már álmos is voltam nagyon, meg szenvedtem is, mint az látszik. nem csak a saját játékom miatt...és legfőképp nem attól :)

de hát ki vagyok én, hogy pofázzak :)

ja, ma vagyunk 6 évesek a cicámmal.

<3<3<3